Egyházi rend szentsége

AZ EGYHÁZI REND SZENTSÉGE
(A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiumából)

322. Mi az Egyházi Rend szentsége? (1536)
Az a szentség, mely által a Krisztustól apostolaira bízott küldetés folytatódik az Egyházban az idők végezetéig.

323. Miért nevezzük az Egyházi Rend szentségének? (1537–1538)
Az Rend egyházi testületet jelent, melynek egy különleges konszekrálás (ordinatio) által válik tagjává valaki. E szentelés a Szentlélek különleges ajándéka által szent hatalom gyakorlását teszi lehetővé Krisztus nevében és az Ő tekintélyével Isten népe szolgálatára.

324. Mi a helye az Egyházi Rend szentségének az üdvösség isteni tervében? (1539–1546, 1590–1591)
E szentség előképei az Ószövetségben a Leviták szolgálata, Áron papsága és a hetven „Vén” (Szám 11,25) intézménye. Ezek az előképek Jézus Krisztusban teljesedtek be, aki keresztáldozatával „az egyetlen közvetítő Isten és az emberek között” (1Tim 2,5), „a Melkizedek rendje szerinti főpap” (Zsid 5,10). Krisztus egyetlen papságát jeleníti meg a szolgálati papság.

„Egyedül Krisztus az igazi pap, a többiek az Ő szolgái.” (Aquinói Szent Tamás)

325. Hány fokozata van az Egyházi Rend szentségének? (1554, 1593)
Három fokozata van, melyek az Egyház organikus szervezetében semmi mással nem helyettesíthetők: a püspökség, a papság és a diakonátus.

326. Mi a püspökszentelés hatása? (1557–1558, 1594)
A püspökszentelés az Egyházi Rend szentségének teljességét adja, a püspököt az apostolok törvényes utódává teszi, beiktatja a püspöki kollégiumba, az összes Egyházak gondjának részesévé teszi a pápával és a többi püspökkel együtt, és fölruházza a tanítás, a megszentelés és a kormányzás hivatalával.

327. Mi a püspök hivatala a rábízott részegyházban? (1560–1561)
A püspök, akire rábízatott egy részegyház, ezen egyház egységének látható elve és alapja, és benne Krisztus helyetteseként a saját papjai és diákonusai segítségével tölti be a pásztori hivatalt.

328. Mi a papszentelés hatása? (1562–1567, 1590)
A Szentlélek kenete a papot eltörölhetetlen lelki karakterrel jelöli meg, Krisztushoz teszi hasonlóvá és képessé teszi arra, hogy Krisztusnak, a Főnek nevében cselekedjen. Mint a püspöki rend munkatársa arra szenteltetett, hogy hirdesse az evangéliumot, ünnepelje az istentiszteletet, elsősorban az Eucharisztiát, melyből szolgálata erejét meríti, s hogy a hívők pásztora legyen.

329. Hogyan végzi a pap sajátos szolgálatát? (1568)
Bár egyetemes küldetésre szentelték, küldetését a pap egy meghatározott részegyházban végzi, szentségi testvériségben a többi papokkal, akik a „presbitériumot alkotják”, és akik a püspökkel közösségben és tőle függően viselik a részegyház felelősségét.

330. Mi a diákonusszentelés hatása? (1569–1571, 1596)
A diákonust, aki Krisztushoz, mindenki szolgájához hasonló, arra szentelik, hogy az Egyházat szolgálja. Szolgálatát saját püspökének tekintélye alatt végzi az Ige, az istentisztelet, a lelkipásztori irányítás és a szeretet szolgálatában.

331. Hogyan történik az Egyházi Rend szentségének kiszolgáltatása? (1572–1574, 1597)
Az Egyházi Rend szentségének mindhárom fokozatát a püspök a szentelendő fejére tett kezével, kézrátétellel szolgáltatja ki, és elmondja az ünnepélyes konszekráló imát. Ezzel az imával a püspök Istentől a Szentlélek különleges kiáradását és ajándékait kéri a szentelendőre a szolgálathoz.

332. Ki szolgáltathatja ki ezt a Szentséget? (1575–1576, 1600)?
Az Egyházi Rend szentségének három fokozatát csak érvényesen szentelt püspökök mint apostolutódok szolgáltathatják ki.

333. Ki veheti föl ezt a szentséget? (1577–1578, 1598)
Érvényesen csak megkeresztelt férfi veheti föl: az Egyház önmagára vonatkozóan elismeri, hogy magának az Úrnak ez a választása kötelezi őt. Senki nem igényelheti az Egyházi Rend szentségének fölvételét, hanem az egyházi tekintélynek kell alkalmasnak találnia az embert a szentelésre.

334. Kötelező-e a cölibátus az ordinálandók számára? (1579–1580, 1599)
A püspökséghez mindig követelmény a cölibátus. A papságra a latin egyházban rendes körülmények között olyan cölebsz hívő férfiakat választanak, akik meg akarják tartani a cölibátust „a mennyek országáért” (Mt 19,12); a keleti egyházakban a papszentelés után nem megengedett a házasodás. Az állandó diakonátust házas férfiak is fölvehetik.

335. Melyek az Egyházi Rend szentségének hatásai? (1581–1589)
Ez a szentség a Szentlélek különleges kiáradását ajándékozza, mely a fölszenteltet – a szentség fokozatának megfelelően – hasonlóvá teszi Krisztushoz hármas, papi, prófétai és királyi tevékenységében. A szentelés eltörölhetetlen lelki karaktert ad: ezért nem ismételhető és nem adható megszabott időre.

336. Kinek a tekintélyével végzik a papok a szolgálatukat? (1547–1553, 1592)
A fölszentelt papok szent szolgálatuk végzése közben nem a saját tekintélyükkel, nem is a közösség parancsára vagy megbízásából beszélnek és tevékenykednek, hanem Krisztusnak, a Főnek személyében és az Egyház nevében. Emiatt a szolgálati papság lényegileg és nemcsak fokozatilag különbözik a hívők általános papságától. A szolgálati papságot Krisztus az általános papság szolgálatára rendelte.