Eucharisztia szentsége

AZ EUCHARISZTIA SZENTSÉGE
(A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiumából)

271. Mi az Eucharisztia? (1322–1323, 1409)
Az Úr Jézus Testének és Vérének áldozata, melyet azért alapított, hogy megörökítse az időben, egészen az Ő eljöveteléig a Kereszt áldozatát, és ezzel Egyházára bízta Halálának és Föltámadásának emlékezetét. Az egység jele, a szeretet köteléke; a húsvéti lakoma, melyben Krisztust vesszük, a lélek betelik kegyelemmel és megkapjuk az örök élet zálogát.

272. Mikor alapította Jézus Krisztus az Eucharisztiát? (1323, 1337–1340)
Nagycsütörtökön alapította, „azon az éjszakán, amelyen elárultatott” (1Kor 11,23), miközben apostolaival ünnepelte az Utolsó Vacsorát.

273. Hogyan alapította Krisztus az Eucharisztiát? (1337–1340, 1365, 1406)
Miután összegyűjtötte apostolait a Cönákulumba, Jézus kezébe vette a kenyeret, megtörte és odaadta nekik, mondván: „Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek adatik”. Azután kezébe vette a borral telt kelyhet, és mondta nekik: „Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé, mely értetek és mindenkiért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”

274. Mi a jelentősége az Eucharisztiának az Egyház életében? (1324–1327, 1407)
Az egész keresztény élet forrása és csúcsa. Az Eucharisztiában éri el csúcspontját Isten bennünket megszentelő tevékenysége és a mi iránta való tiszteletünk. Az Eucharisztia magában foglalja az Egyház minden lelki javát: magát Krisztust, a mi Húsvétunkat. Kifejezi és létrehozza az isteni élettel való közösséget és Isten népének egységét. Az Eucharisztia ünneplésével már most egyesülünk az égi liturgiával és elővételezzük az örök életet.

275. Milyen nevei vannak e szentségnek? (1328–1332)
E szentség kifürkészhetetlen gazdagságát tükrözi sokféle neve, melyek egy-egy sajátosságát fejezik ki. A legismertebbek: Eucharisztia, szentmise, az Úr vacsorája, kenyértörés, eucharisztikus ünneplés, az Úr szenvedésének, halálának és föltámadásának emlékezete, szent áldozat, szent és isteni liturgia, szent misztériumok, legszentebb Oltáriszentség, szentáldozás.

276. Mi a helye az Eucharisztiának az üdvösség isteni tervében? (1333–1344)
Az Ószövetségben az Oltáriszentség előképe elsősorban az évenként megült húsvéti vacsora, melyet a zsidók kovásztalan kenyérrel ünnepeltek az Egyiptomból való váratlan és szabadító kivonulás emlékezetére. Jézus tanításában előre beszélt az Eucharisztiáról, és az utolsó vacsorán egy húsvéti vacsora keretében alapította. Az Egyház hűségesen az Úr „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (1Kor 11,24) parancsához, mindig ünnepelte az Eucharisztiát, elsősorban vasárnaponként, Jézus föltámadásának napján.

277. Hogyan történik az Eucharisztia ünneplése? (1345–1355, 1408)
Az Eucharisztia ünneplésének két nagy része van, melyek egyetlen istentiszteleti cselekményt alkotnak: az igeliturgia, mely Isten Igéjének hirdetése és hallgatása; az eucharisztikus liturgia, melynek részei a kenyér és a bor fölajánlása, a kánon vagy anafora, benne a konszekráló szavak és az áldozás.

278. Ki az Eucharisztia ünneplésének szolgája? (1348, 1411)
Az érvényesen fölszentelt pap vagy püspök, akik Krisztusnak, a főnek személyében és az Egyház nevében cselekszenek.

279. Mi az Eucharisztia ünnepléséhez szükséges anyag? (1412)
A búzakenyér és a szőlőbor.

280. Milyen értelemben emlékezete Krisztus áldozatának az Eucharisztia? (1362–1367)
Az Eucharisztia emlékezet abban az értelemben, hogy jelenvalóvá és aktuálissá teszi azt az áldozatot, melyet Krisztus a kereszten egyszer s mindenkorra ajánlott föl az Atyának az emberiség javára. Az Eucharisztia áldozati jellege magában az alapító szavakban nyilvánul meg:
„Ez az én testem, mely értetek adatik” és „ez a kehely az új szövetségé az én véremben, mely értetek kiontatik a bűnök bocsánatára” (Lk 22,19–20). A keresztáldozat és az Eucharisztia áldozata egy és ugyanaz az áldozat. Azonos az áldozat tárgya és felajánlója, a különbség csak a föláldozás módjában van: véres áldozat a kereszten, és vérontás nélküli az Eucharisztiában.

281. Miként részesedik az Egyház az eucharisztikus áldozatban? (1368–1372, 1414)
Az Eucharisztiában Krisztus áldozata teste tagjainak áldozatává is válik. A hívők élete, istendicséretük, szenvedésük, imádságaik és munkájuk egyesül Krisztus életével, istendicséretével, szenvedésével, imádságával és munkájával. Az Eucharisztia áldozatát az összes élő és meghalt hívekért is fölajánljuk Istennek, továbbá az összes ember minden bűnének jóvátételéül, s testi és lelki javak elnyeréséért. A mennyei Egyház is egyesül Krisztus áldozatával.

282. Miként van jelen Jézus az Eucharisztiában? (1373–1375, 1413)
Jézus Krisztus egészen egyedülálló és máshoz nem hasonlítható módon van jelen az Eucharisztiában. Ugyanis igazán, valóságosan és lényegileg van jelen: testével és vérével, lelkével és istenségével. Szentségi módon van jelen, azaz a kenyér és a bor eucharisztikus színei alatt az egész Krisztus: Isten és ember.

283. Mit jelent a transzszubsztanciáció? (1376–1377, 1413)
A transzszubsztanciáció azt jelenti, hogy a kenyér egész szubsztanciája Krisztus testének szubsztanciájává, és a bor egész szubsztanciája Krisztus vérének szubsztanciájává változik. Ez az átváltozás az eucharisztikus imádságban (a szentmise kánonjában) történik meg Krisztus hatékony szavára és a Szentlélek tevékenysége révén. Mindazonáltal a kenyér és a bor érzékelhető sajátosságai, azaz „az eucharisztikus színek” változatlanok maradnak.

284. Megosztja-e Krisztust a kenyér megtörése? (1377)
A kenyértörés nem osztja meg Krisztust, teljesen és épségben van jelen mindkét eucharisztikus szín alatt, és azoknak bármely részében.

285. Meddig tart Krisztus eucharisztikus jelenléte? (1377)
Krisztus eucharisztikus jelenléte addig tart, amíg megvannak az eucharisztikus színek.

286. Milyen tisztelet illeti meg az Eucharisztia szentségét? (1378–1381, 1418)
Az Oltáriszentséget az egyedül Istent megillető imádással (cultus latriae) tiszteljük mind az eucharisztikus ünneplésben, mind azon kívül. Az Egyház ugyanis a legnagyobb gonddal őrzi a konszekrált Ostyákat, elviszi a betegekhez és azokhoz, akik képtelenek részt venni a szentmisén, kihelyezi a hívők elé imádásra, körmenetekben hordozza. Hívja a hívőket a tabernákulumban őrzött Oltáriszentség látogatására és imádására.

287. Miért húsvéti lakoma az Eucharisztia? (1382–1384, 1391–1396)
Az Eucharisztia húsvéti lakoma, amennyiben Krisztus szentségileg valósítva meg a maga húsvétját, nekünk ajándékozza testét és vérét, melyet eledelül és italul kínál, s áldozatában egyesít bennünket önmagával és egymással.

288. Mit jelent az oltár? (1383, 1410)
Az oltár magának Krisztusnak a szimbóluma, aki úgy van jelen, mint föláldozott bárány (a kereszt áldozati oltára), s mint mennyei eledel, aki nekünk ajándékozza magát (eucharisztikus asztal-oltár).

289. Mikor teszi kötelezővé az Egyház a szentmisén való részvételt? (1389, 1417)
Az Egyház kötelezővé teszi a híveknek a szentmisén való részvételt minden vasárnap és a parancsolt ünnepeken, és ajánlja, hogy más napokon is vegyenek részt rajta.

290. Mikor kell szentáldozáshoz járulni? (1389)
Az Egyház ajánlja híveinek, hogy akik részt vesznek a szentmisén, kellően fölkészülten áldozzanak is. Kötelezően írja elő a szentáldozást legalább húsvétkor.

291. Milyen feltételei vannak a szentáldozásnak? (1385–1389)
A szentáldozásnak feltétele a teljes közösség a katolikus Egyházzal és a kegyelem állapota, azaz a halálos bűntől való mentesség tudata. Aki tudja, hogy súlyos bűnt követett el, annak meg kell gyónnia, mielőtt szentáldozáshoz járul. Fontos a lelki összeszedettség és az imádság, és az Egyház által előírt böjt megtartása is, valamint a megfelelő ruházat és viselkedés a Krisztus iránti tisztelet kifejezésére.

292. Melyek a szentáldozás gyümölcsei? (1391–1397, 1416)
A szentáldozás erősíti egységünket Krisztussal és az Ő Egyházával, megújítja és megőrzi a keresztségben és a bérmálásban kapott kegyelmet, és gyarapít a felebarát iránti szeretetben. Mivel megerősít a szeretetben, eltörli a bocsánatos bűnöket és megőriz a halálos bűnöktől.

293. Mikor van lehetőség más keresztények megáldoztatására? (1398–1401)
A katolikus áldoztató megengedetten áldoztatja meg a keleti egyházak tagjait, akik nincsenek teljes közösségben a katolikus Egyházzal, valahányszor önként kérik és fel vannak készülve a szentáldozásra.

A többi egyházi közösségek tagjainak a katolikus szolgák akkor szolgáltatják ki megengedetten a szentáldozást, ha azok súlyos indokkal önként kérik, föl vannak készülve, és kifejezik az e szentségre vonatkozó katolikus hitet.

294. Miért az Eucharisztia „a jövendő dicsőség záloga”? (1402–1405)
Mert az Eucharisztia elhalmoz bennünket az ég minden kegyelmével és áldásával, megerősít a jelen élet zarándokútjára, s fölébreszti bennünk az örök élet vágyát azáltal, hogy már most egyesít bennünket az Atya jobbjára fölment Krisztussal, a mennyei Egyházzal, a Boldogságos Szűzzel és az összes szentekkel.

Az Eucharisztiában „mi egy kenyeret törünk meg, mely a halhatatlanság orvossága, ellenszer, hogy meg ne haljunk, hanem mindig éljünk Jézus Krisztusban.” (Antiochiai Szent Ignác)