Márc
2025.04.05-én szombaton 15 órakor ZENÉS IRODALMI KERESZTÚT címmel tartja nagyböjti programját a plébániai közösségi házban. Felolvasásra jelentkezni március 30-a vasárnapig lehet.
Márc
A tavalyi több, mint 150 jelentkezőt megmozdító keresztény fiataloknak szervezett debreceni párkereső alkalom, az ELSŐ LÉPÉS idén tavasszal újra megrendezésre kerül, ezúttal Budapesten. A rendezvény ötletgazdái (Budapesti Görögkatolikus Parókia) különböző felekezetű fiatalok, akikben megfogalmazódott az igény egy olyan programra, ahol teret kapnak arra, hogy más, szintúgy keresztény kortársakkal találkozzanak, beszélgessenek, kifejezetten párkeresés céljából. A program során beszélgetésindítókra, egymás megismerését szolgáló játékokra, feladatokra, és különböző kérdésekre, témákra lehet majd számítani.
A legfontosabb tudnivalók: Időpont: 2025. május 3. (szombat);
Regisztráció: 10:00-10:50;
Program: 11:00-17:00;
Kötetlen beszélgetés: 17:00-18:00;
Helyszín: 1143 Budapest, Ida u. 2. – Aranyszájú Szent János Görögkatolikus Kulturális Központ;
Korosztály: 23-35 évesek.
A programon való részvétel ingyenes, azonban előzetes regisztrációhoz kötött! Regisztrációs linkek weboldalunkon olvashatók a hírek menüpontban.
Facebook-esemény, benne minden fontos információval: https://fb.me/e/4sTM1Znm3
A programon való részvétel ingyenes, azonban előzetes regisztrációhoz kötött!
Regisztrációs link: https://forms.gle/X77wAzqs26funGdn7
Jelentkezési határidő: 2025. április 24, csütörtök.
A programra minden keresztény felekezet tagjait nagy szeretettel hívjuk és várjuk! Kérhetnénk az Önök segítségét a program népszerűsítésében, terjesztésében? Imádkozunk, hogy az esemény híre minél több fiatalhoz eljusson majd, akik szívesen részt vennének azon, és akik talán szintén tapasztalták már a mai keresztény fiatalok párkeresésének nehézségeit.
További kérdések esetén keressék a szervezőket bizalommal a bp.elsolepes@gmail.com e-mail címen!
Márc
A 2025-ös Jubileumi Szentév számos kiemelkedő eseményt tartogat a zarándokok számára, köztük a fiatalok jubileumi találkozóját (JIT), amelyet július 28. és augusztus 3. között rendeznek Rómában. A találkozóra a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottsága kerékpáros zarándoklatot szervez, ahova minden 18 és 30 év közötti fiatalt szeretettel várnak.
Az indulás dátuma: 2025. július 13., helyszíne pedig Budapest, Szent István Bazilika. A tervezett hazaérkezés 2025. augusztus 4-én lesz. A résztvevők napi távja 70 és 120 km között alakul.
A szervezők szívesen fogadják önkéntes segítők jelentkezését is, legyen szó egészségügyi támogatásról, műszaki segítségről, konyhai munkáról vagy akár lelki vezetésről. Autós kísérőkre is szükség van a zarándoklat gördülékeny lebonyolításához. Ez a különleges zarándoklat lehetőséget ad arra, hogy a fiatalok megtapasztalják a közösség és a hit erejét, miközben egy felejthetetlen fizikai és lelki kihívást is teljesítenek. Az úton megélt nehézségek és örömök egyaránt hozzájárulnak a résztvevők személyes fejlődéséhez, és megerősítik őket abban, hogy a hit és a kitartás együtt csodálatos dolgokra képes.
Ha készen állsz egy életre szóló kalandra, csatlakozz a remény kerékpáros zarándokaihoz, és éld át velünk ezt az utazást a hitben, közösségben és örömben!
Bővebb információk a zarándoklatunkról: https://www.iranyroma2025.hu/f%C5%91oldal
Facebook oldal: https://www.facebook.com/profile.php?id=61563484885938
Márc
Járjunk együtt a reményben
Kedves Testvérek!
Ebben a nagyböjtben, melyet a szentév kegyelme gazdagít, szeretnék megosztani veletek né-hány gondolatot arról, mit jelent együtt haladni a reményben és felfedezni a megtérésre szólító meghívásokat, melyeket Isten irgalma – egyénileg és közösségileg – mindannyiunkhoz intéz.
Először is, úton lenni. A jubileumi év mottója, „a remény zarándokai”, Izrael népének az ígéret földje felé vezető hosszú vándorútjára emlékeztet bennünket. A Kivonulás könyve elbeszéli a rabszolgaságból a szabadságba vezető nehéz utat, melyet az Úr akart és vezetett, aki szereti népét és mindig hűséges hozzá. Nem gondolhatunk azonban a kivonulás bibliai elbeszélésére anélkül, hogy eszünkbe ne jutnának azok a testvéreink, akik ma is menekülnek a szegénység és az erőszak elől egy jobb élet reményében, amelyet maguknak és szeretteiknek keresnek. Ebből fakad a megtérésre szólító első meghívás, hiszen valamennyien zarándokok vagyunk az életben. Mindannyian feltehetjük magunknak a kérdést: milyen hatással van ez a helyzet az életemre? Tényleg úton vagyok-e vagy inkább bénult és mozdulatlan vagyok, félelemmel és reménytelenséggel telve vagy éppen belekényelmesedtem a saját világomba? Keresem-e a szabadulás útját a bűnös és a méltóságomtól megfosztó helyzetekből? Jó nagyböjti gyakorlat lenne találkozni migránsokkal vagy zarándokokkal, és engedni, hogy történetük megérintsen bennünket. Ez segíthetne megérteni, mit kér tőlünk Isten, hogy az Atya háza felé tartva egyre jobb úton lévőkké váljunk. Ez egy jó „vizsga” a vándor számára.
Másodszor, együtt járni az úton. Az Egyház hivatása az, hogy szinodálisak legyünk, együtt haladjunk. A keresztények arra kaptak meghívást, hogy közösen járják útjukat, soha ne magányos vándorként. A Szentlélek arra ösztönöz bennünket, hogy kilépjünk önmagunkból Isten és testvéreink felé, és soha ne zárkózzunk be saját világunkba. Együtt járni azt jelenti, hogy az egységteremtőkké válunk, abból a közös méltóságból kiindulva, amely Isten gyermekeiként megillet bennünket (vö. Gal 3,26–28); azt jelenti, hogy egymás mellett megyünk, anélkül, hogy eltipornánk vagy elnyomnánk a másikat, irigység és képmutatás nélkül, és nem engedve, hogy bárki is lemaradjon vagy kizárva érezné magát. Ugyanabba az irányba tartunk, ugyanazon cél felé törekszünk, miközben szeretettel és türelemmel meghallgatjuk egymást.
Ebben a nagyböjtben Isten azt kéri tőlünk, hogy vizsgáljuk meg, vajon életünkben, családjaink-ban, munkahelyeinken, plébániai vagy szerzetesi közösségeinkben képesek vagyunk-e együtt haladni másokkal, meghallgatni egymást, legyőzni annak kísértését, hogy önmagunkba zárkózzunk és csak a saját szükségleteinkkel törődjünk. Kérdezzük meg magunktól az Úr előtt, hogy képesek vagyunk-e együtt dolgozni püspökként, papként, megszentelt személyként vagy világi hívőként Isten országának szolgálatában! Befogadó magatartást tanúsítunk-e konkrét tettekkel azokkal szemben, akik közelednek hozzánk és azokkal szemben is, akik távol maradnak? Engedjük-e, hogy a közösség részévé váljanak az emberek vagy inkább a peremre szorítjuk őket? Erre a megtérésre szólít a második meghívás: térjünk át a szinodalitásra.
Harmadsorban, ezt az utat egy ígéret reményében járjuk együtt. A remény, mely nem csal meg (vö. Róm 5,5), a szentév központi üzenete legyen a távlata a húsvét győzelméhez vezető nagyböjti utunknak. Ahogyan XVI. Benedek pápa tanította a Spe salvi kezdetű enciklikában: „Az embernek szüksége van a feltétel nélküli szeretetre. Szüksége van arra a bizonyosságra, amelynek alapján elmondhatja: »Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van« (Róm 8,38–39).”Jézus, szerelmünk és reményünk feltámadt, él és dicsőségesen uralkodik. A halál győzelemmé változott, és ebben, Krisztus feltámadásában rejlik a keresztények hite és nagy reménye!
Ez tehát a harmadik meghívás a megtérésre: reméljünk és bízzunk egyre jobban Istenben és az ő nagy ígéretében, az örök életben! Kérdezzük meg magunktól: valóban hiszem-e, hogy Isten megbocsátja bűneimet? Vagy úgy élek, mintha saját erőmből megválthatnám magamat? Megélem-e konkrétan a reményt, mely segít értelmezni a történelem eseményeit és ösztönöz elköteleződni az igazságosság, a testvériség és a közös otthon gondozása mellett, ügyelve arra, hogy senki se maradjon le?
Testvéreim! Istennek Jézus Krisztusban kinyilvánított szeretete megőriz bennünket a remény-ben, mely nem csal meg (vö. Róm 5,5). Ez a remény „a lélek biztos és szilárd horgonya”. Az Egyház ebben a reményben imádkozik, hogy „minden ember üdvözüljön” (1Tim 2,4) és várja, hogy a menny dicsőségében Krisztussal, a vőlegényével egyesüljön. Avilai Szent Teréz szavait idézve: „Reménykedj, lelkem, reménykedj. Nem ismered sem a napot, sem az órát. Virrassz éberen, hiszen minden igen gyorsan múlik, jóllehet türelmetlenséged kétessé teszi azt, ami biztos, hosszúvá az időt, ami rövid” (A lélek kiáltásai Istenhez, 15, 3).
Szűz Mária, a reménység anyja járjon közben értünk és kísérjen bennünket nagyböjti utunkon!
Kelt Rómában, a Lateráni Szent Jánosnál, 2025. február 6-án, Miki Szent Pál és társai, vértanúk emléknapján.
Ferenc
