A betegek kenetének kiszolgáltatását egyénileg lehet kérni a lelkipásztoroknál. A szentség kiszolgáltatására csoportos módon is sor kerül egyszer egy évben, melyre előre kell jelentkezni. Ennek idejét és módját hirdetéseinkben lehet majd olvasni, amikor éppen aktuális.

A BETEGEK KENETE
(A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiumából)

313. Hogyan élték át a betegséget az Ószövetségben? (1499–1502)
Az ószövetségi ember a betegségben megtapasztalta a saját korlátait, s ugyanakkor fölfogta, hogy a betegség titokzatos módon a bűnhöz kötődik. A próféták látták meg azt, hogy a betegségnek megváltó értéke lehet saját és mások bűneiért. Így a betegséget Isten színe előtt élték meg és tőle kérték a gyógyulást.

314. Mi a jelentősége Jézus betegek iránti részvétének? (1503–1505)
Jézus együttérzése a betegekkel és számos gyógyítása világos jelei annak, hogy Ővele elérkezett az Isten országa, s benne a bűn, a szenvedés és a halál fölötti győzelem. Szenvedésével és halálával új értelmet adott a szenvedésnek, mely ha az övével egyesül, a tisztulás és az üdvösség eszköze lehet önmagunk és mások számára.

315. Mi az Egyház magatartása a betegek iránt? (1506–1513, 1526–1527)
Az Egyház, mert parancsot kapott az Úrtól a betegek gyógyítására, kötelességének érzi a betegek gondozását és az értük való közbenjáró imádságot. Mindenekelőtt birtokában van a betegek javára szolgáló szentség, melyet maga Krisztus alapított és Szent Jakab tanúskodik róla: „Beteg valaki köztetek? Hívassa az Egyház presbitereit és imádkozzanak fölötte, miután megkenték őt olajjal az Úr nevében” (Jak 5,14–15).

316. Ki veheti föl a betegek kenetének szentségét? (1514–1515; 1528–29)
Az a hívő veheti föl, akihez betegség vagy öregség miatt halálveszély közelít. Ugyanaz a hívő többször is fölveheti, ha súlyosabbá válik ugyanaz a betegség, vagy egy másik súlyos betegség éri. E szentség fölvétele előtt a betegnek lehetőleg személyes gyónást kell végeznie.

317. Ki szolgáltatja ki ezt a szentséget? (1516, 1530)
Ezt a szentséget csak pap vagy püspök szolgáltathatja ki.

318. Hogyan szolgáltatjuk ki ezt a szentséget? (1517–1519, 1531)
E szentség kiszolgáltatásának lényege a lehetőleg püspök által megáldott olajjal történő megkenés a beteg homlokán és kezein (a római szertartásban; a test egyéb részein is más szertartásokban), miközben a pap e szentség különleges kegyelmét kérő imáját mondja.

319. Melyek e szentség hatásai? (1520–1523, 1532)
Különleges kegyelmet hoz, mely a beteget bensőségesebben egyesíti Krisztus szenvedésével önmaga és az egész Egyház javára; erőt, békességet és bátorságot ad neki, s a bűnöket is megbocsátja, ha a beteg nem tudott gyónni. E szentség olykor, ha Isten akarja, a testi egészség visszanyeréséhez is segítséget nyújt. Ez a szentség minden esetben fölkészíti a beteget az Atya házába vezető útra.

320. Mi a Viaticum? (1524–1525)
Azok szentáldozása, akik elhagyni készülnek a földi életet és az örök életbe készülnek átlépni. Az Eucharisztia, melyet az evilágból az Atyához való átmenetel órájában vesz magához az ember közösség a meghalt és föltámadott Krisztus testével és vérével, az örök élet magva és a föltámadás ereje.