A HÁZASSÁG SZENTSÉGE
(A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiumából)
337. Mi Isten terve a férfival és a nővel? (1601–1605)
Isten, aki a szeretet és aki az embert szeretetből teremtette, meghívta őt a szeretetre. Amikor megteremtette a férfit és a nőt, a házasságban az életnek és a szeretetnek olyan bensőséges közösségére hívta meg őket, „hogy többé már nem ketten vannak, hanem csak egy test” (Mt 19,6). Megáldva őket Isten, mondta nekik: „Legyetek termékenyek és sokasodjatok” (Ter 1,28).
338. Miért alapította Isten a házasságot? (1659–1660)
A férfi és a nő házastársi egysége, melyet a Teremtő alapozott és határozott meg sajátos törvényekkel, természete szerint a házastársak közösségére és javára, valamint gyermekek nemzésére és nevelésére van rendelve. A házastársi egység az eredeti isteni terv szerint fölbonthatatlan, miként Jézus Krisztus megerősíti: „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza” (Mk 10,9).
339. Hogyan fenyegeti a bűn a házasságot? (1606–1608)
Az első bűn miatt, mely a férfi és a nő Teremtőtől ajándékozott közösségének megbomlását is kiváltotta, a házastársi egységet nagyon gyakran fenyegeti a széthúzás és a hűtlenség. Mindazonáltal Isten a maga végtelen irgalmasságában megadja a férfinak és a nőnek kegyelmét ahhoz, hogy életük egységét az eredeti isteni terv szerint tudják megvalósítani.
340. Mit tanít az Ószövetség a házasságról? (1609–1611)
Isten elsősorban a Törvény és a próféták pedagógiája által segítette a népét, hogy fokozatosan tudatosodjon benne a házasság kizárólagossága és fölbonthatatlansága. Istennek Izraellel kötött jegyesi szövetsége előkészíti és előképként jelzi azt az új szövetséget, amelyet Isten Fia, Jézus Krisztus kötött jegyesével, az Egyházzal.
341. Milyen újdonsággal ajándékozta meg Krisztus a házasságot? (1612–1617, 1661)
Jézus Krisztus nem csupán az Istentől szándékolt eredeti rendet állította helyre, hanem a kegyelmet is ajándékozza, hogy a házasságot a szentség új méltóságában lehessen megélni. E szentségi házasság Krisztusnak az Egyház iránti jegyesi szerelmének a jele: „Ti férjek, szeressétek a feleségeteket, ahogyan Krisztus szerette az Egyházat” (Ef 5,25).
342. Kötelező-e mindenki számára a házasság? (1618–1620)
A házasság nem mindenki számára kötelező. Isten meghív férfiakat és nőket, hogy kövessék Jézus Krisztust, a mennyek országáért vállalt szüzesség vagy cölibátus útján, lemondva a házasság nagy értékéről, hogy az Úr dolgaival törődjenek, és azt keressék, hogyan járhatnak az Ő kedvében. Ezáltal Krisztus szeretete abszolút elsőbbségének és annak jelévé válnak, hogy várva várják az Ő dicsősége eljövetelét.
343. Hogyan történik a szentségi házasság megkötése? (1621–1624)
Mivel a házasság a házastársakat az Egyház életében nyilvánosan elfogadott életállapotba helyezi, megkötése pap (vagy az Egyház által minősített tanú) és más tanúk jelenlétében liturgikusan és nyilvánosan történik.
344. Mi a házassági beleegyezés? (1625–1632, 1662–1663)
A házassági beleegyezés akarati aktus, melyet egy férfi és egy nő fejez ki arra vonatkozóan, hogy kölcsönösen és véglegesen egymásnak ajándékozzák magukat, hogy a hűséges és termékeny szerelem szövetségében éljenek. Mivel a beleegyezés hozza létre a házasságot, elengedhetetlen és mással nem helyettesíthető. Az érvényes házasságkötéshez a beleegyezésnek az igaz házasságra kell vonatkoznia, emberi cselekedetnek, azaz tudatosnak és szabadnak, erőszaktól és kényszertől mentesnek kell lennie.
345. Mire van szükség, ha az egyik jegyes nem katolikus? (1633–1637)
Hogy a vegyes házasság (katolikus és nem katolikus megkeresztelt fél között) megengedett legyen, az egyházi tekintély engedélyére van szükség. Valláskülönbség esetén (katolikus és kereszteletlen fél között) az érvényes házassághoz fölmentésre van szükség. Mindkét esetben lényeges, hogy a felek ne zárják ki a házasság céljainak és lényeges sajátosságainak elfogadását, s hogy a katolikus fél vállalja a hit megőrzésének és a gyermekek megkeresztelésének és katolikus nevelésének kötelezettségét, amit a másik félnek is ismernie kell.
346. Melyek a házasság szentségének hatásai? (1638–1642)
A házasság szentsége a házastársak között örök és kizárólagos köteléket hoz létre. Maga Isten pecsételi meg a házastársak beleegyezését. Ezért a megkereszteltek megkötött és elhált házasságát soha nem lehet fölbontani. Ezenfelül ez a szentség megadja a házastársaknak a szükséges kegyelmet ahhoz, hogy az életszentséget a házaséletben és a gyermekek felelős elfogadásával és nevelésével érjék el.
347. Milyen bűnök sértik súlyosan a házasság szentségét? (1645–1648)
A következők: a házasságtörés, a többnejűség, ugyanis ellentmond a férfi és a nő azonos méltóságának, valamint a házastársi szerelem egységének és kizárólagosságának; a termékenység elutasítása, mely megfosztja a házaséletet a gyermekek ajándékától; és a válás, mely szemben áll a fölbonthatatlansággal.
348. Mikor engedi meg az Egyház a házastársak fizikai szétválását? (1629, 1649)
Az Egyház megengedi a fizikai szétválást – még akkor is, ha kívánatos a kibékülésük –, ha a házastársak együttlakása súlyos okokból gyakorlatilag lehetetlenné vált. Azonban e házastársak egyike sem szabad egy új életközösség megkezdésére, amíg a másik él, kivéve, ha a házasságuk semmis volt, és ezt az egyházi tekintély kinyilvánítja.
349. Milyen az Egyház magatartása az elvált házastársakkal kapcsolatban? (1650–1651)
Az Úrhoz hűségesen az Egyház nem ismerheti el házasságnak a polgárilag újra házasodott elváltak egységét. „Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör” (Mk 10,11–12). Az Egyház különleges figyelemmel van az elváltak iránt, és hívja őket a hívő imádságos életre, a szeretet tetteinek gyakorlására és a gyermekek keresztény nevelésére. Az újraházasodott elváltak azonban nem kaphatnak szentségi föloldozást, sem szentáldozáshoz nem járulhatnak, sem bizonyos egyházi megbizatást nem kaphatnak, amíg ez az állapot tart, mely objektíven ellenkezik Isten törvényével.
350. Miért nevezhető a keresztény család családegyháznak is? (1655–1658, 1666)
Mert a család megmutatja és megvalósítja az Egyháznak mint Isten családjának közösségi és családi természetét. Minden tagja a maga szerepe szerint gyakorolja a keresztségi papságot, hozzájárulva ahhoz, hogy a család a kegyelem és az imádság közössége legyen, az emberi és keresztény erények iskolája, s a gyermekek felé a hit első hirdetésének a helye.
